Öröm

Amikor néhány hónapja nála jártam, azt gondoltam örömömben sírok mikor eljöttem Tőle. Örültem, mert felfedeztem magamban egy olyan tulajdonságot, melyben nem is igen hittem, jómagam is képes vagyok érezni. Az önzetlenséget, a lemondást más javára, csak azért, mert szeretem. Valóban örültem, hogy el tudtam engedni és örültem annak, végre megtalálta a helyét. Örömömben  folytak a könnyeim. Nagyon hálás voltam ezért az állapotért és bíztam benne, eljön az idő, mikor Ő is felismeri ennek jelentőségét és hasonlóan örömmel fog gondolni egy önzetlen barátra, vagy ha élet úgy adja, mégsem az igazit találta meg, ki tudja ….talán még egy pár lehetünk, de akkor már egy szintre nőve lelkiekben egymás mellett.

Ma már másként látom az egészet.

Hálás vagyok és boldog továbbra is, de nem azért , mert nagyszerű énemet látom magam előtt. Valójában kispályás vagyok én még, egy senki, jelentéktelen figura az élet játékterén. Rájöttem, milyen keveset is érek én, mennyivel több is lehettem volna már életemben. Nincs miért önelégültnek lennem, van mit javítanom magamban. A lemondásom valójában nem egy nemes gesztus volt, sokkal inkább egy számító tett, önzőségem fényes bizonyítéka.

Közben ráébresztettél, miért is történt az egész. Megkíméltél magam által kigondolt jövőm további csalódásaitól, megvédtél egy kapcsolattól, mely nem lett volna működőképes, vagy legalábbis felemás igát rakott volna ránk, ami ugye nem egy kellemes élet lett volna.  Nem hagytad, hogy Övé legyek, és ezzel megmentettél a továbbiaktól. Ehhez akkor az kellett, hogy megnyugodjak döntésem helyességében és akkor azt gondoltam helyesnek, le kell róla mondanom.  Ma már belátom, nem is működött volna, de ezt akkor még nem hittem volna el Neked. Mert akkor még nem igen bíztam benned, valójában nem is fogadtam el véleményed. Meg sem hallottam amit mondani akarsz, csak a magam igazát kerestem mindig.

Aztán tegnap szembesültem vele, már megint új “arcot nyitott”.

Miért kell valakinek Facebook profilt váltani? Pontosabban a régi profilját megszüntetni és újat csinálni? Ezt sose értettem meg. Egész pontosan olyan ez nekem, mintha menekülne valami vagy valaki elől, el akarna bújni, vagy éppen el akar takarni valamit a múltból, amit nem akar már látni. Nem lezárni , mert ezzel azt nem teszi meg, csak földet lapátol rá és már nem is látszik, amit nem akar látni. Hát ebbe gondoltam bele….

Tudnék bízni egy emberben, aki arcot vált, amikor kedve támad?

Jó, hogy nem bíztam egy olyan emberben, aki arcot vált, ha kedve támad.

Ráébresztettél még valamire!

Többet kell beszélgetnem Veled!